Patayné Malomsoki Éva
1. Hogyan indult a pályafutásod az oktatásban, és miért döntöttél úgy, hogy az idegennyelv-oktatás, majd a módszertani koordináció mellett kötelezed el magad?
Eredetileg sportújságírónak készültem …
Ehhez jó kezdeti lépésnek tűnt, hogy az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezzek két idegen nyelv szakos középiskolai tanári diplomát, de persze már tanulmányaim alatt akadtak tanítványaim, s nagyon hamar egy alakuló nyelviskola tanára és vezetőtanára lettem. Ezek a megbízatások lehetővé tették, sőt megkövetelték, hogy az egyetem után tovább képezzem magam, amire részben nemzetközi, brit és holland környezetben nyílt alkalmam az oktatásmódszertan, a mentorálás és az oktatásszervezés területén.
A sportújságírói álmoknak ezzel befellegzett …
2. Milyen tapasztalatokat szereztél a felnőttképzés, a szakképzés és a felsőoktatás terén, s hogyan tudod ezeket kamatoztatni a Technikumban?
Nyelviskolai teendőim, már tanulmányi igazgatói szerepben, egyre inkább arra irányultak, hogy az intézmény működése a külső ellenőrzések elvárásaihoz igazodjon, ideértve a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének inspekcióit, az ISO auditokat, valamint a korábbi felnőttképzési intézményi és program akkreditációs eljárásokat. Amilyen minősítést csak lehetett, azt mind megszereztük! Ezeket a sikereket követően kaptam lehetőséget a cégcsoporthoz tartozó üzleti szakközépiskola igazgatóhelyetteseként és az üzleti főiskola nemzetközi igazgatójaként, s ez a két utóbbi munkakör vezetett át a nyelvoktatásból a szakmai oktatásba és a szakképzésbe.
Úgy vélem, hogy egyfajta szakmai igényesség az, ami korábbi tapasztalataim alapján a Külker Technikumban hasznosul: a megújulás képessége, rugalmas alkalmazkodás a külső környezet változásaihoz, de a belső környezet szervezett és színvonalas működésének megtartásával, valamint a működés folyamatos elemzésével és fejlesztésével – ezekben a törekvésekben igyekszem az intézményt a munkámmal segíteni.
3. Mit jelent számodra a jó iskola? Milyen elveket és értékeket kell képviselnie egy intézménynek, hogy a diákok számára vonzó és hasznos is legyen?
A jó iskola számomra egy tanulószervezet, ahol mindenki folyamatosan tanul: diák, oktató, titkársági és vezetőségi tag egyaránt, ahol tehát a működés minden szintjén jut hely, idő és figyelem a szervezetben rendszeresen átélt tapasztalatok rendszeres (egyéni és közös) feldolgozására. A tapasztalatok csak akkor hasznosak, ha tanulságokat, ún. reflexiókat tudunk megfogalmazni belőlük, így a működést meghatározó döntések és változtatások következetesek, demokratikusak és az iskolához illeszkedők lehetnek. Ehhez minden érintett szereplő véleményét meg kell tudni hallani. Úgyis fogalmazhatnék, hogy a jó iskola diák- és oktató-központú, s élén egy coach-típusú vezető vagy vezetőség áll, akik képesek mindenkiből a legtöbbet és a legjobbat kihozni.
4. Mi jellemző a Technikum oktatási módszerére? Lehet-e egységes intézményi módszertanról beszélni?
Egységes intézményi módszertani elvekről és elvárásokról lehet beszélni: tudjuk és kommunikáljuk, hogy merre tartunk, vagyis hogy szeretnénk interaktív és induktív módszerekkel oktatni, ahol a gyakorlatias feladatok megoldása vezet el az elméleti ismeretek megállapításához, nem pedig fordítva, ahol az új tudás nemcsak az oktatói prezentációk által, hanem az önálló, páros vagy csoportos feladatmegoldások körül folytatott kommunikáció által közösen jön létre. Természetéből adódóan ezek a módszertani megoldások gyakoribbak a nyelvoktatásban, de szerencsére egyre inkább terjednek a szakmai tantárgyak tanóráin is. Ezektől a módszerektől több és jobb tanulási eredményt, tanulóink szakmai és személyes kompetenciáinak valós fejlesztését remélhetjük.
5. Hogyan látod az idegennyelv-tanítás szerepét a mai világban, és szerinted hogyan lehet a leghatékonyabban támogatni a diákokat a nyelvtanulásban?
Úgy látom, hogy jelenleg a digitalizáció segíti is és gátolja is az idegen nyelvek tanítását és tanulását. A nyelvtanárok rengeteg segítséget kapnak az által, hogy minden tananyag digitálisan is rendelkezésre áll, különböző digitális kiegészítésekkel és alkalmazásokkal, sőt a mesterséges intelligencia segítségével olyan tartalmakat is létre tudnak hozni, melyek teljesen a tanuló személyére, ill. a tanulói csoportra szabottak. És nyilvánvalóan a digitalizáció elterjedésének következménye az angol nyelv széleskörű használata is a diákok körében, a nyelv szinte észrevétlen megtanulása. Ezt a modern tanulási utat tudják – szintén coach-szerepben - egyengetni a nyelvtanárok. Ugyanakkor diákjainknak nem szabad szem elől téveszteniük az önálló és igényes nyelvhasználatnak, a megszerzett alap- vagy középfokú nyelvtudás továbbfejlesztésének a szükségességét. Ehhez kell a motiváló feladatokat megtalálni, és megértetni a tanulókkal, hogy az MI használata támogathatja, de nem helyettesítheti a tanulást.
6. Van-e olyan személyes történeted vagy tapasztalatod, amely különösen emlékezetes számodra az itt töltött idő alatt?
Természetesen több ilyen is van.
Az első élményem a Külker Technikummal kapcsolatban a honlap szövegeinek megírása volt. Ez komoly kihívást jelentett számomra, ugyanakkor szívesen foglalkoztam a képzésekkel, mintegy közelebbi ismeretséget is kötve velük, és a mai napig örömmel hallom, hogy több tanulónk is ezeknek a szövegeknek az alapján választotta a Külker Technikumot.
Később kalandosra sikeredett egy 2 évvel ezelőtti külső szakmai programunk, amikor egy, a vajdasági Zentán működő üzemet látogattunk meg nappali és esti tagozatos kereskedő és logisztikus osztályokkal. Olyan sok szakmai programmal és akkora vendégszeretettel fogadtak bennünket, hogy csak késő éjjel értünk haza, lekésve minden tömegközlekedési lehetőséget, de kreatívan, izgatottan és vidáman megoldva egyesével minden tanuló számára, hogy épségben hazaérhessen vagy a kollégiumban tölthesse az éjszakát.
A legbecsesebb emlékeim pedig azok a szakmai megbeszélések, melyek egy-egy óralátogatást követnek, s melyeket szakmai fejlődésünk állomásaként kölcsönösen tudunk méltányolni és hasznosítani a meglátogatott oktatóval.
7. Mit jelent számodra a Rád jellemző munkamódszer, a „finom kézműves precizitás”? Hogyan tükröződik ez a munkádban?
Ez valójában csak az egyik jellemzője a munkámnak, és vélhetően annak az idealista elképzelésnek az eredménye, hogy minden feladat elvégzésénél lehet és kell, ha nem is tökéleteset, de valami színvonalasat és maradandót alkotni. A másik jellemző prioritásnak a partneri munkakapcsolatok fenntartását tekintem. Mindkét törekvés azonban csak akkor válhat valóra, ha a már említett szükséges hely, idő és figyelem adott hozzá. Ugyanakkor fontosnak tartom és hálás vagyok érte, hogy vannak körülöttem más beállítottságú kollégák, akiket inkább a cél- és időtudatosság mozgat, így folyamatosan ki tudjuk egészíteni egymás munkáját. Ez is alapvető ismérve egy tanulószervezetnek.
8. Hogyan kapcsolódsz ki a munka mellett? Van olyan hobbi vagy tevékenység, ami segít feltöltődni?
A mindennapi szellemi munka, a koncentrálás a problémák megoldására és az ezzel járó elkerülhetetlen stressz mellett a testmozgás, a fizikai tevékenységek a legfontosabbak számomra: kertészkedés, úszás, kocogás, túrázás és utazás – ezekkel szeretem tölteni a szabadidőmet, de szívesen megyek színházba, moziba és koncertre is. Természetesen még többre lenne szükség mindebből, de megbecsülöm azt, amennyi jut, és jó érzés, ha mások is hívnak vagy csatlakoznak.
9. Mit üzennél azoknak, akik most tanulnak nyelvet, vagy éppen azon gondolkodnak, hogy idegennyelv-oktatói pályára lépjenek?
Az iskolás-középiskolás nyelvtanulók felé a legfontosabb üzenetem, amit egyébként a Nyílt Napokon is hangsúlyozni szoktam, hogy az iskolás évek közbeni mindennapi nyelvtanulás lehetősége egy ajándék. Ilyen időszak nagy valószínűséggel soha többet nem adódik az életükben, ezért mindenképpen érdemes maximálisan kihasználni. A motiváció fenntartásához pedig ajánlott hosszabb és rövidebb távú célokat is megfogalmazni, az elérendő nagy eredményhez vezető utat apróbb lépésekre lebontani (konkrétan és írásban), és persze nem megállva annál a szintnél, ahol már „nagyjából” megértenek másokat és „valahogyan” meg tudják értetni magukat, hanem törekedni arra, hogy minél választékosabb szerkezetekkel és gazdagabb szókinccsel, stílusosan, árnyaltan és egyéni hangvétellel tudják kifejezni a mondandójukat, akár hétköznapi, akár szakmai témákban.
A leendő nyelvtanár kollégákat pedig, de a szakmai oktatókat is arra bíztatnám, hogy legyenek önkritikusak-önreflektívek, fedezzék fel saját erősségeiket, de legyenek tisztában azzal is, hogy melyek a fejleszthető kompetenciáik, és soha ne hagyják abba a tanulást: képezzék magukat szervezett formában, inspirálódjanak saját tapasztalataikból, a másokkal folytatott beszélgetésekből, de még szabadidős tevékenységeikből is, hogy így maradjanak maguk is inspirálóak tanítványaik, kollégáik és egész környezetük számára.